Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2009. szeptember 30., szerda

Csáj, Csáj- चाय- चाय

Indiában a teának nagy kultusza van, az angolok által hátrahagyott örökség. Csak ezt is sajátos módon, amolyan indiaisan csinálják. A fekete teát a csáj maszalával fűszerezik (csáj maszala= fűszerkeverék) adnak hozzá cukrot és tejet, nagyon sok esetben a maszalán kívűl még ízesítik kardamom maggal és friss gyömbérrel. Naponta többet is isznak ebből a kellemes teából, úton útfélen főzik. Még a vonatokon is kapható:csácsájcsájcsáj, ezt kiabálják a csájválák ( a teaárusok) de olyan pörgősen, hogy az elején nem is értettem mit kiabálnak. Ha nincs kedvük valamilyen munkához, mindig teáznak, ha pedig elvégzik akkor is. Mindig teaidő van-चय्तिमे है ! 11 évvel ezelőtt még kis agyag teáscsészékben adták, három évre rá hogy visszamentünk, már műanyag pohárban.
Ilyenek és ezekhez hasonlóak az indiai teázók:


Csájválá-Teaárus éppen leszállt a vonatról, hogy újra feltöltse a kannáját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése