Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2009. november 25., szerda

Éttermek Indiában

Senkinek nem kell megijednie Indiában az éttermek látványától. Vannak az utcai éttermke, ahol a nép étkezik, nemtől, kórtól függetlenül, és vannak az olyan éttermek amelyeket a turistáknak szántak. Én csak egyszerűen látvány éttermeknek hívom, ahol az étel nem friss, senki nincs az étteremben egy-két túristán kívül, és borzasztóan drága, a garancia pedig a minimum hasmenés.
Bármennyire is furcsán hangzik, szinte aranyszabály, hogy ha az ember fia vagy lánya nem akar beteg lenni a kint tartózkodása alatt, akkor csak az utcai éttermekben étkezzen, a helyiekkel együtt, mert ott folyamatosan főzik sütik az ételeket. Ennek több oka is van, hogy rengetegen étkeznek az utcai éttermekben: 1.olcsó, 2. mindig friss, 3. gyors, 4. nincs hasmenés.
Saját tapasztalatom alapján, teljesen megbízhatóak az utcai éttermek, bárhogyan is nézzenek ki és bármennyire is ne legyenek bizalomgerjesztőek.

Ez volt, az egyik kedven éttermem Agrában, igaz, hogy a csempét nem rakták tovább a falon, de jól és finomat főztek a fiúk. És persze pózoltak amikor fényképeztem őket. Úgy ahogy egyébként minden indiai teszi.
Végig az volt az érzésem, hogy az indiaiak állandóan esznek valamit. Úton útfélen, és ha nem esznek, akkor pedig teáznak.
Ez itt egy kis falatozó, egy mozgó árus, aki reggel kitolja a kocsiját, este meg haza, helypénzt különösebben nem kell fizetniük, évente fizetnek egy összeget, úgymond a bérleti díjat, de mondjuk számomra nem derült ki, hogy egyáltalán hogyan tudják ellenőrizni, és mi alapján állapítják meg neki a bérleti díjat?! Itt zöldségeket és gyümölcsöket, hirtelen forró tűzön megsütik, majd kis eukaliptusz tányérkába teszik és megszórják maszalával ( fűszer keverékkel) és sóval. Elég furcsa íze van, én egyszer ettem egy kis tálka maszalás banán-papaja salátát. Hát nem lett a kedvencem (:-)
De ugyanilyen mozgó árusok a zöldség- és gyümölcsárusok is.
De ilyen kocsin árult a banános bácsikám is. És az volt a legszebb ebben, hogy mikor visszamentünk a férjemmel Indiába, 3 év után, akkor is ugyanott árult, mintha megállt volna az idő...Ugyanúgy vettem tőle 10 darab banánt, mint minden reggel, és ő még adott egyet ajándékba, ahogy annak idején is, mert ami jár az jár... aztán elkezdtünk beszélgetni, természetesen hindíül. Mintha csak a tegnap vásároltam volna nála utoljára....Igen, vannak ilyen történetek az emebr életében és kell is hogy legyenek, azért hogy tovább tudjon lépni...

Na , de aztán ilyen is van, akinek nem kell kitolnia a kocsit minden hajnalban, ő a kirakat gyümölcital árus a túristáknak. Itt mindenféle-fajta gyümölcsből frissen csavart gyümölcslevet lehetett inni, (de nem szerettünk ide járni, mert borzasztóan nagyképű volt a tulajdonos, aki a képen is látható).


És ilyen a piac felülről, a mozgó piac, ezt a kollégium teraszáról fotóztam, mert előttünk volt a piac.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése