2009. szeptember 30., szerda
Csáj, Csáj- चाय- चाय
Minden jövőben van - सब आनेवाले हे
Ha már az időnél tartunk, Indiában egy kicsit másképp kezelik az idő fogalmát. Tudom, elég furcsán hangzik, de Indiában mindig mindenre van idő, senki nem siet sehová, ráérősen végzi a dolgát, mégis működik minden. A buszpályaudvaron a busz nem menetrend szerint indul, hanem akkor amikor a soför pudzsázott (imádkozott az istenekhez) és elégett a füstölő. Aztán majd ha megitta a teáját, ráérősen elindul, és ér amikor ér. Éppen ezért, mert így állnak hozzá az időhöz, ha megkérdezed, mikor érkezik a vonat, akkor csak annyit válaszolnak, hogy: jövőben van, azaz valamikor jönni fog, egy óra vagy két nap az már olyan mindegy. Ez nagyon sok esetben próbára teszi a túristák türelmét. Lehet ellene tiltakozni, kiabálni az állomásfőnökkel, semmit nem ér. Csak mosolyognak és azt mondják: nyugodjon meg, jönni fog... Így az ember fia vagy lánya nem tehet mást, mint vár, szépen, türelmesen.
Az agrai vasútállomás (Raja-ki -Mandi - Agra)
2009. szeptember 29., kedd
Teaidő - चायटाइम हे
Egyik kedvenc képem címe: Csájtájm (Teaidő).