Úgy gondoltam, már elég sok időt cipeltem magamban Indiát, a sikátoraival, a szent teheneivel, az összes istenével, tarka ünnepeivel és sokszínű világával együtt. Eljött hát az idő, hogy letegyem...amit letehetek.


2012. január 18., szerda

15 óra vonatozás

 Ezt gondoltam megmutatom Nektek. Annyira örülök ennek a képnek, egyik barátom átküldte, akivel együtt tanultam. Eddig ott lapult az indiás képei között. (:-))) Köszönöm Lóri (:-))).
Kép rólam száriban, utazás közben, 13 évvel ezelőtt. (:-))) Arra már nem emlékszünk, hogy hova utaztunk, csak arra hogy sokat, éjszaka és nappal. A sok vonatozás egy idő után egybemosódik, ha nem történik valami rendkívüli útközben. Arról már írtam, hogy a közlekedés igen elgyötri az embert, kitartónak és főleg türelmesnek kell lenni. Mert a közlekedés nem fog változni. Sokan vannak, nagyok a távolságok. De ezekről már írtam előző bejegyzéseimben.(:-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése